Szemelvények Tök község múltjából 1. rész
Ezzel a címmel indított sorozat a "Töki újság" régebbi számaiból kerül közlésre! Az első bejegyzés a 2003 márciusi számában található, szerkesztő minden esetben Hermán István.
Az adatgyűjtés és leírás természetesen a teljesség igénye nélkül készült és ahogyan a címben is jeleztük, csakis szemelvényekről lehet szó. A falu története olyan hosszú időszakot ölel fel (az első Árpádházi királyi oklevéltől napjainkig), hogy annak felderítése, részletes kutatása helyileg és technikailag nem kivitelezhető.
Ha volt is valamikor külön a falura vonatkozó ismeretanyag, vagy részletes feljegyzés, az a későbbi háborús idők során elpusztult vagy nyoma veszett. A régmúltban úgy teltek el évtizedek, sőt évszázadok, hogy nem maradt írásos nyoma egy-egy település lakosainak életviteli, gazdasági, szociális vagy nemzeti létének történetéről.
Általában a kistelepülések története az uralkodó, birtokos család története kapcsán kerül csak említésre a régi feljegyzésekben. Tök község környékén, de mondhatnánk azt is, hogy a Zsámbéki-medence táján nem voltak maradandó hírű történelmi események az elmúlt évszázadokban. A község neve és adatai adománylevelekben, esetleg periratokban, vagy különböző összeírásokban került feljegyzésekre. A Zsámbéki-medencén belül, Zsámbékra vonatkozó adatok bővebben találhatók, a XII. században épült várkastéllyal kapcsolatosan, mely a francia származású Aynard lovag és leszármazottai nevéhez fűződik. Ugyancsak nevezetes és könnyebben kutatható téma a múltból, a XIII. században épült premontrei bazilika és a közelében lévő település, népesség sorsa.
A továbbiakban esetenként a szomszéd községek adatai is szerepelnek majd leírásunkban, főként összehasonlítási céllal, elsősorban népességi és gazdasági adatok formájában. Ezzel azért is foglalkozunk, mert a kor (a XII-XIV. század) ügyeiről, rendjéről, problémáiról nyújt némi tájékoztatást. Másrészről következtethetünk Tök falu hollétére, állapotára, ugyanis erről az időszakról nemigen találhatók megbízható feljegyzések.
A továbbiakban a községek nevét mai használat szerint írjuk, (az idézetek kivételével) de érdekességként megismerhetjük, hogy az idők folyamán miként írták a környezőközségek nevét. Így Tök: Tek, Tőke néven szerepel a régi feljegyzésekben, levéltári anyagban.
Zsámbék: Sámbok, Sambuc, Perbál: Perval, Prebor, Páty: Paagh, Path, Tinnye: Tenye, Thnee, Tynne, Bia: Buia, Bya, Bywa. Több helyen is található feljegyzés a mai Máriahalomról: Kyrwa néven, vagy Somodorról mint faluról Sumudur néven, vagy mai Budajenő: Jenew, Jeney Ynou néven szerepel, és a mai Gyarmatpuszta is településként szerepel a korábbi leírásokban.
E rövid bevezetőt követően közreadunk a faluról több mint száz éve írott egyszerű, de hangulatos verset, melyet Karikó János biai népköltő írt.
Az idősebb korosztály még emlékszik a második világháborút megelőző időkre, mikor a két falunak (Bia és Tök) szorosabb kapcsolata volt egymással. Ezek részben családi, rokoni kapcsolatok voltak, részben abból a társadalmi, környezeti helyzetből adódtak, hogy a környék sváb-szláv községek gyűrűjében ez a két falu szinte teljes egészében magyar református volt. Bizonyára többen emlékszünk még szoros egyházi, társadalmi, kultúrális kapcsolatokara, ezen belül a dalárdák nagyszerű és művészi teljesítményeire, egymás látogatására.
Ha már emlékezetünkben visszamentünk a községnek ma már egyre ritkábban emlegetett korszakához és ahhoz kapcsolódó kedves vagy jó emlékeit vesszük elő, hadd tegyünk tisztelgő megemlékezést a falu akkori vezetőiről is. Nagy Vince református lelkész és Komlós Imre református kántor, dalárda szervezője és összetartó működtetője voltak azok, kik abban az időben sokat tettek a falu magyar és református voltának megmaradásáért. Tisztelet emléküknek!
És most olvassuk a régi idők emlékét idéző verset!
Száz évvel ezelőtt
Tök község leírása
/részlet/
Hol Pest vármegyének napnyugoti széle
Kiterjed egészen Esztergom megyére:
Egy szép hegy öléből néz le rónára
Tök község. Elmondom hogy fekszik határa
Szépen veti hátát a község északra,
Szép szőlőhegynek jól neki támasztva
Csak úgy mosolyog le délre és keletre,
Messzire elnyúló szép szántóföldekre.
Háta megett vannak, szőlőhegyeken túl
Ha az ember innen észak felé indul.
Uraság bányája, erdeje, irtványi;
Sok szántóföldekkel használja Darányi.
Sok falut bejártam, sok pusztát megnéztem.
Már a sok bolyongást meguntam egészen.
Barátaim! Előttem hiába esküdtök,
Olyan magyar falut én nem láttam mint Tök.
Jó magyar község ez, kálvinista végig.
A sok sváb szomszédok irigykedve nézik.
Jó édes a bora, termékeny a határja
Magyar barátságban nem igen van párja.
A perbáli úton vannak szép pinczéi,
Barátságban borát, egyik sem kíméli.
Legédesebb bort ád hegyei közt völgyút
Ennek termése igazán hogy fölgyújt.
Már egy párszor én is jól mulattam ottan,
A sok édességtől majd oda ragadtam.
Legelső látásra megtetszett nagyon Tök,
S fogadtam, hogy róla jó verseket költök.
Annyira megáldá e községet isten,
Hogy az ivóvizet húzni sem kell itten.
Három kifolyó kút, vízöntő csatorna
Mellett a magyar nők ruhát mosnak sorba.
Faiskola is van, szépen berendezve.
Szépen ékesíti a gyümölcsfák ezre.
Nem messze van hozzá egy rossz épület rom,
Azt mondják hogy hajdan az volt török templom.
A község közepén van egy igen szép lak,
Emeletes új ház; rajta két sor ablak
Magyar bolt van benne, és jó magyar kocsma.
Be illene az egy királyi városba.
Ipar terén is van magyarok szorgalma
Mutatja Bokodi testvérek gőzmalma.
Talán azért van itt olyan kevés zsidó
S némelyik oly szegény, alig lakhatik jól.
Ezen község összes lakosainak száma
Számítható mintegy ezer és ötszázra.
Jó magyar arcúak és vének
Tűz ég szemében sok szép menyecskének.
Magyarok istene áldd meg ezt a népet,
Mely gyakran emleget magyar nyelven téged.
Tedd őket e honhoz mindenkor hívekké
Szép magyar jellemük éljen mindörökké!